Az ókori Egyiptom művészetének jellemző vonásai

Az építészetben matematikai ismereteiket használták fel arra, hogy szimbolikus mondanivalót fejezzenek ki, a képzőművészetekben. 3000 év alatt alig változott művészetük. A témákat megváltoztathatták, de az előadás módja, karaktere lényegileg azonos maradt. Ennek alapján lehet ókori egyiptomi stílusról beszélni.

A művészetnek elsősorban a halotti kultuszt kellett szolgálnia. Az alkotások is leginkább sírokból kerültek elő: festmények a sírkamra falán, a halott szarkofágján, a halottat a túlvilágon szolgáló szobrok és a neki odahelyezett edények, bútorok, a vele együtt eltemetett ékszerek.

Az építészet jellemzői:

Építőanyagok

A legtöbbet használt építőanyagok a napon szárított tégla és a nád voltak. A kőépítkezések homokkő, mészkő, gránit tömbökből történtek. A finoman faragott részek dioritból, porfírból vagy alabástromból készültek. A templomokban előfordult a padló fémmel történő beborítása is.

Építészeti műfajok

Az építészet alkotásait templomok, síremlékek, paloták és lakóházak képviselik Ezeket emelték időtálló anyagból (gránit, márvány) A lakóházakat vályog, fa és nád alkotta, ezért az idők során elpusztultak.

A templom típusa már az Óbirodalomban megjelent, de az Újbirodalomban lett állandó a felépítése. A templomtípus mellett épültek barlangtemplomok és terasztemplomok is. Ezek az istenséget szolgálták.

Az egyszerű emberek földbe vájt sírba temetkeztek. Az uralkodók és előkelők viszont kőépítményekbe (masztaba, piramis). Az Újbirodalomban jött szokásba a sziklasírba való temetkezés.

Tér- és tömegalakítás

A tereket egyetlen hosszanti tengely kapcsolja össze. Ez főképp templomok esetén érvényesült. A kőépítészetben az oszlopok (vagy pillérek) közti fesztávot az áthidaló gerenda teherbírása határozza meg. Bizonyos méreteken túl a távolság már nem növelhető, csak a magasság, s ezzel egyenes arányban vastagszik az oszlop vagy pillér törzse. A felületeket csak a legritkább esetekben törik meg nyílásokkal (piramis szellőzőnyílása, ajtó, ablak).

Szerkezetek, alapelemek

Az óegyiptomi építészet támaszgerendás szerkezetű. Kisebb távolságok áthidalásánál előfordul azonban álboltozat is. A falak masszívak, lefelé szélesednek, a falazatot alkotó köveket habarcs nélkül, fa vagy fémkapcsok segítségével rögzítették. A padlót általában kőlap, néha fémlemez burkolta. Az egyszerű lakóházakat agyagtégla vagy vertfal jellemezte. A falak lefelé szélesednek, a párkányok egyszerűek.

Képzőművészet síkművészet

Az egyiptomiak nem azt ábrázolták, amit láttak, hanem azt, amit tudtak. A teret ezért síkokra bontották föl, az időt nem ábrázolták. A festéket őrölt ásványokból, koromból és tojásból állították elő, vízzel hígították, ecsettel vagy puha ronggyal vitték fel a felületre. Az írnokok íróvesszőt használtak, ez később kisebb illusztrációk készítésének eszköze is lett.

Bútorművesség

A sírok gazdag bútorzatot tartalmaztak. A bútorok illesztésére csapszegeket használtak. A felületeket simára csiszolták, élénk színekkel és figurális díszítéssel látták el (elefántcsont-, fajansz- és fémberakás).

Ikonográfia

A fáraókat is istennek tekintették. Az ő attribútumaik: az állszakáll és a kettős korona voltak. A megdicsőült fáraót állat képében is ábrázolták (szfinx). Szent állatokat is gyakran ábrázolták.

 

Egyiptom művészete korszakok szerint:

Neolitikum (Kr. e. 5. évezredtől)

A lakosság ekkor iszapból formált ovális vagy kerek alaprajzú kunyhókban lakott, halottaikat a kunyhók melletti ovális sírokba helyezték. A művészet emlékei használati tárgyak voltak, amit díszítéssel láttak el. Megmunkálásuk általában durva, de egy-egy edényen, lándzsahegyen gondos munka figyelhető meg.

Predinasztikus kor (Kr. e. 4. évezred)

A sírokat olykor kővel rakták ki. A faművességet koporsó- és botmaradványok mutatják. Kialakult a bőrművesség.

A vázákról elmaradozott a figurális festés. Három színt (fehér, fekete, vörös) használtak.Kompozíciója rendezetlen, csakúgy, mint a figurális festésű vázáké. A töredékek embereket, vadászatot, harci jeleneteket ábrázolnak.

Archaikus kor (Kr. e. 3000-2650)

A nagyplasztika körébe tartozó alkotások közül kevés maradt meg. Ebből az időből való az Apisz-bika legrégibb ábrázolása, mészkőtáblára festve.

Óbirodalom (Kr. e. 2650-2300)

A sírépület előbb négyzet, majd téglalap alapra épült, hat lépcső alkotja. Az első tökéletes piramis a Vörös piramis lett, mely nevét belső vörös mészkő borításáról kapta. A IV. dinasztia piramisai négyzet alapúak. Bejáratukról jobbra bonyolult folyosórendszer, zsákutcák és aknák vezettek a halotti kamrához. Ezeknek az épületeknek a díszítését különféle lótusz- és papiruszfejezetes oszlopok alkották. A templomtól északra áll a Nagy Szfinx szobra. Az V. dinasztia idején megjelentek a naptemplomok.

A reliefek témája igen változatos: vadászat, halászat, tánc, adóbehajtás, lakoma, munkaábrázolás stb. A rajzolat finomsága és a kompozíció magas művészei színvonalról tanúskodik.

Középbirodalom (Kr. e. 2065-1585)

A szobrászatban két tendencia különíthető el. A monumentalitás, ami az óbirodalmi szobrokat jellemezte (I. Szeszósztrisz, III. Amenemhat szobra). A déli, thébai csoport, ezt szinte brutális realizmus jellemezte. A lágy vonások, a thébait erőteljes arcvonások jellemezték. Jellemzők a mélyen árkolt szemek, erősen ívelő ajkak, kiálló pofacsont, bevésett ráncok. Az iparművészet emlékei a királyi családok sírjaiból ismeretesek: gyűrűk, láncok, amulettek, diadémák, karperecek).

Második átmeneti kor (Kr.e 1585-1580)

Az országon a hükszoszok uralkodtak, kevés emlék maradt fenn. Az alkotások az előző korok alkotásait utánozzák.

Újbirodalom (Kr. e. 1580-1085)

A királyok nem piramisba, hanem sziklasírba temetkeztek. Szelíd lejtésű, hosszú folyosó visz a szikla mélyében kialakított sírkamrához. A folyosót időnként kis szentélyek szakítják meg, a sírkamrát széles pillérek tagolják. A magánsírokat nyitott udvar előzte meg, ahonnan hegyfalba vágott szentélyhez, másrészt a sírt rejtő aknába nyílt bejárat. A kamra egy vagy több helyiségből áll. A sírokat a mindennapi élet eseményeit ábrázoló festmények borították. Nagyon kevés magánszobor került elő.

Az oszlopokra és a belső helyiségek falaira vallásos jelenetek kerültek. A sírok ábrázolásai között szigorúan csak vallási jelenetek láthatók..

Késői kor (Kr. e. 1085-332)

A múmiakötelékek közé színesen festett vagy fekete tintával rajzolt papiruszokat tettek, mágikus szöveget illusztráló vázlatos rajzokkal.

Ptolemaiosz-kor (Kr. e. 332-30)

Kiemelkedő építészeti emlékek főleg templomok. A régi templomokhoz új szentélyeket csatoltak, de építettek újakat is, melyek körül egész település alakult ki. A templom elrendezése hagyományos: pülón, ahonnan oszlopos udvarba nyílt bejárat, ezt fedett oszlopcsarnok követte számos oldalsó kamrával vagy szentéllyel, innen sötét út vezetett a főszentélybe, ahol a kultuszszobor állt. Az oszlopok törzseit és falakat mélyen bevésett és körülárkolt reliefek díszítették. Körülötte raktárak, papi lakások, távolabb téglából épült magánházak álltak. Ezek közül a gazdagabbakéi kőből épültek és falaikat domborművek tagolták.

Római foglalás kora (Kr. e. 30 - Kr. u. 640

A korban épült templomok hagyományos alaprajzokat mutatnak (Esna, Philé, Kom Ombo).. A templomok oszlopai változatos kiképzésűek, a lótusz- és papiruszfejezeteket sűrűn variálták kinyíló virágtípusokkal. A szentélyben felállított istenszobrok, a papi portrék erőteljes görög hatást mutatnak.

Hagyományos temetkezési tárgyak mellett megjelent a fatáblára festett, enkausztikus múmiaportré amelyet a bepólyázott múmia arca fölé helyeztek. Ugyancsak megjelent a stukkóból formált múmiamaszk, ami már semmit nem őrzött meg a régi egyiptomi maszkok formáiból. A kereszténység hatására a régi isteneket részben elfeledték, részben átértelmezték. Ez vezetett a kopt művészet kialakulásához.

A koptok művészete erőteljesen őrizte a hellenisztikus tradíciót. Nemcsak a formákban, hanem a témaválasztásban is (oszlopfőkön és faragványokon antik mitológiai jelenetek). Ezt az építészet, szobrászat és festészet vizsgálata egyaránt megerősíti.

A kopt festményeket, táblaképeket és falfestményeket egyaránt, erőteljes kontúrok jellemzik, mellőzik a testiséget, erős sötét (nem fekete) kontúrokat húznak

A koptok az iszlám alatt megtűrt kisebbséggé váltak, művészetük átalakult geometrikus-ornamentikus művészetté.

Középkori művészet

A korai iszlám művészet (abbászida művészet) emlékei mellett még nagy arányban találunk kopt emlékeket. Ezután következett a túlúnida, a fátimida, az ajjúbida művészet, végül a török fennhatóság alatt a mamlúk művészet korszaka.

Az újkori Egyiptom művészet

Építészet: Legjelentősebb emléke a kairói Egyiptomi Múzeum épülete (1897-1902), melynek neoreneszánsz külseje van. A neostílusok hatására kialakult a helyi stílusforma.  

 

Kiegészítés:
Ikonográfia

Mint az ókori Kelet kultúráiban általában, az ábrázolás mindig magát az ábrázolás tárgyát jelentette. Elvont tartalmakra utaltak ugyan, de teljesen konkrét módon, az allegóriát, szimbólumot és hasonlókat nem ismerték. Ikonográfiájuk alapja az isten kilétét mindig egyértelműen felfedő attribútumok és rekvizitumok.

Anubisz: sakálfej Básztet: macska Hathor: tehénszarvak napkoronggal; szisztrum Heper: szkarabeusz Hnum: kosfej; fazekaskorong Honszu: sólyomfej, Hórusz: sólyomfej, gyermekhajfürt Ízisz: fején nevének hieroglif jele, egy trón; később Hathor attribútumát, a tehénszarvakat és napkorongot is átvette Maat: egy madártoll a fején Mut: keselyű

Nebethet: fején nevének hieroglif jele Nofertum: lótusz[2] Ozirisz: múmiaként ábrázolták, kezében ostorral és pásztorbottal Ptah: múmiaként, kezében  ankhos dzsed-oszloppal Ré: sólyomfej, napkorong Szahmet: oroszlán[2] Szelket: skorpió[3] Szobek: krokodilfej Thot: íbisz vagy pávián

 

 

Dzsószer szakkarai piramisa

Medumi piramis

A nagy Szfinx

A Vörös piramis belseje

Menkauré szoborcsoport

 Rahotep alakja

 Nofret (Rahotep felesége) alakja ugyanarról a szoborról

 Piramis Fájjúmban

 Káhún

 Mentuhotepet ábrázoló szobor

 III. Amenemhat szobra

 Szolgaszobrok

 Asszuáni sír belseje

Deir-el-Bahri, Hatsepszut terasztemploma

Memnón-kolosszusok

 Luxori templom részlete

 Királyok völgye

 Abu Szimbel, sziklatemplom

 A sziklatemplom részlete

 Hapu fia, Amenhotep szobra

Amarnai kerti jelenet

 Ehnaton és családja Aton korongja alatt

 Nofertiti büsztje (Berlin)

 Tutanhamon halotti maszkja

 Függő Tutanhamon sírjából

 Trón a sírleletből

 Anubisz szobra a sírleletből

 Horemheb szobra (Louvre)

A Ramesszeum romja

 Kisbronz (Louvre)

 Kockaszobrok (Louvre)

 Irynefer kenyér előtt ül (Louvre)

 Táncosnőt ábrázoló osztrakon (Torino)

 Macskák és egerek (osztrakon, Brooklyn)

Ozirisz, Ízisz és Hórusz a XX. dinasztia korából (Louvre)

II. Sesonk ábrázolása domborművön (Kairói Múzeum)

 II. Sesonk halotti maszkja (Kairói Múzeum)

 Taharka fogadalmi ajándéka (Louvre)

 Kockaszobor (Berlin)

 Szarkofág belseje a XXI. dinasztia korából

dfui Hórusz-templom

Denderai Hathor-templom

IX. Ptolemaiosz portré (Boston, Museum of Fine Arts)

Trajanus által építtetett kioszk

Philae

 Kom Ombo

 

Fájjúmi múmiaportrék

Kopt oszlopfő

Krisztust és Szent Ménászt ábrázoló ikon (Louvre)